Osztrák Iskola Budapest

Április 23-án, miután magunk mögött tudhattuk a kétórás fizikadolgozatot az elektrodinamika témakörből, nekiindultunk (a 3. évfolyam diákjai), hogy részt vegyünk a nekünk szervezett kulturális programon. Utunk először az Osztrák Kulturális Fórum épületéhez vezetett, ahol egy felolvasáson vehettünk részt, amelyet a 22. Nemzetközi Könyvhét keretein belül szervezett az intézet. A rendezvény különlegessége az volt, hogy három német nyelvű író, három különböző országból volt jelen a programon. Karin Pescka Ausztriából a „Watschenman” című, 1954-ben Bécsben játszódó regényéből olvasott fel nekünk. Heinz Helle Németországban született, de Svájcban folytatta tanulmányait, így ő Svájcot képviselte a „Der beruhigende Klang von explodierendem Kerosin” című művével. Végül pedig Franz Friedrich, német író „Die Meisen von Uusimaa” című művéből hallhattunk egy részletet. A felolvasásokat egy részleteket firtató beszélgetés előzte meg az OKF szalonjában.

Ezután rövid ebédszünetet tartottunk a Deák Ferenc téren, majd a 2-es villamossal a Művészetek Palotája felé vettük az irányt. Személy szerint én a MüPá-nak még csak a koncerttermeiben és könyvesboltjában jártam, és nem is sejtettem, hogy a hatalmas, modern épület egy hatalmas, többszintes kiállítóteret is magában foglal.
A kiállítás, amelyet megnéztünk, két német művész közös alkotása. Az elképzelésük az volt, hogy régi, jól ismert játékokat újragondoljanak és olyan új játékokat hozzanak létre, amelyek fejlesztik az ember képességeit, vagy teljesen új nézőpontot mutatnak be. Így jött létre például a Snake, amelyben a győzelem érdekében gyors mozgásra van szükség, a Ball Labyrinth, aminek a mozgatásához magas vagy mély hangokat kell jó kombinációban beleüvöltenie egy párosnak két mikrofonba, a FaceBox, a világ legkisebb közösségi hálózata, és sok más játék mellett, a legnagyobb meglepetést okozó Pong átdolgozás, amely a játékosokat, ha nem tökéletesen játszottak, kis büntetésekkel "jutalmazta". A kiállításban talán az volt a legjobb, hogy minden műalkotás kipróbálható volt, meg lehetett érinteni, reagált az aktivitásunkra, így teljes ellentéte volt a klasszikus kiállításoknak. Úgy gondolom, épp ezért érezte magát mindenki jól ebben a múzeumban, mert (végre) újra gyerekek lehettünk és játszani "kellett".

Benedek Luca (3B)