Osztrák Iskola Budapest

Veni, vidi, vici!
Avagy a leibnitzi matematika olimpián aratott győzelmünk
Amikor pár hónapja Stütz tanár úr megkérdezte, hogy lenne-e kedvünk részt venni ezen a versenyen, kissé bizonytalanul ültünk be az elő órájára. Ennél már csak akkor voltunk bizonytalanabbak, amikor kijöttünk az óráról, mert úgy éreztük, egy kicsit még emésztenünk kell a bonyolult anyagot. Ezt követően hétről hétre készített fel bennünket, összetett feladatokat oldottunk meg, geometriai tételeket tanultunk. Ennek ellenére kevés önbizalommal találkoztunk vasárnap reggel a pályaudvaron. Az oda úton is megoldottunk egy pár példát, átismételtük az eddig tanultakat. Végül megérkeztünk Leibnitzba, ahol egy vendéglőben ismerkedtünk meg az ottani csapat tagjaival, akiknél később aludtunk. Az este jó hangulatban telt, végül mindenki elindult a családhoz, ahol két napig vendégeskedett.
Másnap reggel az iskola egyik tantermében találkoztunk. Rövid eligazítás és ültetés után el is kezdődött az egyéni megmérettetés. Két óra rendelkezésre álló idő alatt négy összetett feladatot kellett megoldanunk. Mindenki belevetette magát a könnyebb és nehezebb feladatokba. Ahogy telt az idő, úgy csökkent a lehetséges megoldások száma. Végül lejárt az idő, de mindenki mosolygott, hiszen sejtette, hogy egy pár pontot azért sikerült szereznie. A rövid szünet alatt szendvicsekkel és üdítővel kínáltak minket. Miután mindenki felfrissült egy kicsit, elkezdődött a csapatverseny. Itt már mindenki nyugodtabb volt, talán mert úgy gondoltuk, hogy többen többet tudunk. A remény kissé alábbhagyott, mert négy új feladtat nehezebbnek bizonyult, mint az egyéni verseny kérdései. Az előre eltervezett feladatfelosztás hamar felborult, mindenki több feladattal is próbálkozott. A feladványok ugyan nehezek voltak, de idővel megszületett az első megoldás, ez mindenkibe lelket öntött. Mindenki kivette a részét, mindenki beleadott mindent, és ennek meg is lett az eredménye. Az időt szinte az utolsó percig kihasználtuk, de végül egy feladat sem maradt megoldatlanul.
Pihenésképp egy étteremben ebédeltünk. Ezután a tanárok javítani kezdték a feladatokat, mi pedig a leibnitzi diákokkal Grazba mentünk városnézésre. Egy meredek lépcsőn felmásztunk a várhegyre, ahol sétáltunk, majd fagyit ettünk. Miután a siklóval leereszkedtünk a városba, egy bevásárlóközpontba mentünk, ahol voltak, akik vásároltak, mások pedig egy étteremben pihentek. Amikor visszaértünk Leibnitzba, a tanár úr mosolyogva várt minket, de a folyamatos ostromlásunk ellenére nem árulta el, hogy ki nyerte a versenyt. Az estét tekézéssel töltöttük, a hangulat nagyon jó volt. Ezután hazamentünk, mindenki izgatottan várta a másnap reggeli eredményhirdetést.
Reggel ismét az iskolában találkoztunk. Amikor mindenki megérkezett, leültünk egy teremben, ahol egy magyar és egy leibnitzi diák játszott gitáron és zongorán. Aztán elkezdődött az eredményhirdetés… Először az egyéni verseny eredményeit közölték velünk. A magyarok közül Ackermann Ádám és Láng Dominik dicséretben részesültek. Mirza Shokooh, Csomor Veronika és Kovács Soma harmadik helyet értek el, és Szabó Dániel pedig második lett. Az egész csapat nagy örömére az első helyezett egy magyar diák, Csiki Kitti lett. Egy rövid beszéd elmondása és a feszültség növekvése után a csapatverseny eredményeinek kihirdetésére került a sor. Az eredményt először nem értettük, de amikor ismét elmondták, az egész csapat felugrott és ujjongott, hiszen a már hat éve megrendezésre kerülő versenyen most először a Budapesti Osztrák Iskola csapata győzött! Mindenki örült, talán mert egy kicsit meg is lepődtünk a híren. Stütz tanár úr is nagyon büszke volt a csapatra, amiért ilyen jó eredményt értünk el. Átvettük az oklevelet, a kupát, majd ettünk és ittunk egy kicsit. A nagy ünneplésben észre sem vettük, hogy szalad az idő, hamar eljött a búcsúzás pillanata az állomáson. Amikor ezt szomorúan megtettük, és megbeszéltük, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot, felszálltunk a vonatra, és megállíthatatlanul robogtunk Budapest felé. Szinte megállíthatatlanul… Szombathelyen ugyanis vágányzár miatt fél órával hamarabb indult a vonat, mint ahogy azt eredetileg tervezték. Így egy lassabb vonattal kellett utaznunk, ráadásul még a kalauzzal is konfliktusba keveredtünk, de még mielőtt kihívta volna a rendőröket, megvettük a pótjegyet. A fáradt győztesek végül fél nyolckor érkeztek meg a keletibe.
Kísérő tanár: Stütz Leopold
Résztvevő diákok: Ackermann Ádám, Csiki Kitti, Csomor Veronika, Kovács Soma, Láng Dominik, Mirza Shokooh, Szabó Dániel
Kovács Soma