Aktualitások
Röplabda, lányok
Österreichische Schule Budapest/Budapesti Osztrák Iskola - Deutsche Schule Budapest/Thomas Mann Gimnázium: 3:1
Az ÖSB csapata:
Budai Franciska (Előkészítő osztály)
Lőrincz Dorottya (1A)
Ludwig Stefi (Előkészítő osztály)
Major Zsófia (Előkészítő osztály)
Özmen Simay (3A)
Papp Bernadett (Előkészítő osztály)
Rózsahegyi Regina (1A)
Rozsondai Anka (1A)
Sátorhelyi Zsófia (1B)
Windisch Kinga (3A)
Gratulálunk!
Veni, vidi, vici!
Avagy a leibnitzi matematika olimpián aratott győzelmünk
Amikor pár hónapja Stütz tanár úr megkérdezte, hogy lenne-e kedvünk részt venni ezen a versenyen, kissé bizonytalanul ültünk be az elő órájára. Ennél már csak akkor voltunk bizonytalanabbak, amikor kijöttünk az óráról, mert úgy éreztük, egy kicsit még emésztenünk kell a bonyolult anyagot. Ezt követően hétről hétre készített fel bennünket, összetett feladatokat oldottunk meg, geometriai tételeket tanultunk. Ennek ellenére kevés önbizalommal találkoztunk vasárnap reggel a pályaudvaron. Az oda úton is megoldottunk egy pár példát, átismételtük az eddig tanultakat. Végül megérkeztünk Leibnitzba, ahol egy vendéglőben ismerkedtünk meg az ottani csapat tagjaival, akiknél később aludtunk. Az este jó hangulatban telt, végül mindenki elindult a családhoz, ahol két napig vendégeskedett.
Másnap reggel az iskola egyik tantermében találkoztunk. Rövid eligazítás és ültetés után el is kezdődött az egyéni megmérettetés. Két óra rendelkezésre álló idő alatt négy összetett feladatot kellett megoldanunk. Mindenki belevetette magát a könnyebb és nehezebb feladatokba. Ahogy telt az idő, úgy csökkent a lehetséges megoldások száma. Végül lejárt az idő, de mindenki mosolygott, hiszen sejtette, hogy egy pár pontot azért sikerült szereznie. A rövid szünet alatt szendvicsekkel és üdítővel kínáltak minket. Miután mindenki felfrissült egy kicsit, elkezdődött a csapatverseny. Itt már mindenki nyugodtabb volt, talán mert úgy gondoltuk, hogy többen többet tudunk. A remény kissé alábbhagyott, mert négy új feladtat nehezebbnek bizonyult, mint az egyéni verseny kérdései. Az előre eltervezett feladatfelosztás hamar felborult, mindenki több feladattal is próbálkozott. A feladványok ugyan nehezek voltak, de idővel megszületett az első megoldás, ez mindenkibe lelket öntött. Mindenki kivette a részét, mindenki beleadott mindent, és ennek meg is lett az eredménye. Az időt szinte az utolsó percig kihasználtuk, de végül egy feladat sem maradt megoldatlanul.
Pihenésképp egy étteremben ebédeltünk. Ezután a tanárok javítani kezdték a feladatokat, mi pedig a leibnitzi diákokkal Grazba mentünk városnézésre. Egy meredek lépcsőn felmásztunk a várhegyre, ahol sétáltunk, majd fagyit ettünk. Miután a siklóval leereszkedtünk a városba, egy bevásárlóközpontba mentünk, ahol voltak, akik vásároltak, mások pedig egy étteremben pihentek. Amikor visszaértünk Leibnitzba, a tanár úr mosolyogva várt minket, de a folyamatos ostromlásunk ellenére nem árulta el, hogy ki nyerte a versenyt. Az estét tekézéssel töltöttük, a hangulat nagyon jó volt. Ezután hazamentünk, mindenki izgatottan várta a másnap reggeli eredményhirdetést.
Reggel ismét az iskolában találkoztunk. Amikor mindenki megérkezett, leültünk egy teremben, ahol egy magyar és egy leibnitzi diák játszott gitáron és zongorán. Aztán elkezdődött az eredményhirdetés… Először az egyéni verseny eredményeit közölték velünk. A magyarok közül Ackermann Ádám és Láng Dominik dicséretben részesültek. Mirza Shokooh, Csomor Veronika és Kovács Soma harmadik helyet értek el, és Szabó Dániel pedig második lett. Az egész csapat nagy örömére az első helyezett egy magyar diák, Csiki Kitti lett. Egy rövid beszéd elmondása és a feszültség növekvése után a csapatverseny eredményeinek kihirdetésére került a sor. Az eredményt először nem értettük, de amikor ismét elmondták, az egész csapat felugrott és ujjongott, hiszen a már hat éve megrendezésre kerülő versenyen most először a Budapesti Osztrák Iskola csapata győzött! Mindenki örült, talán mert egy kicsit meg is lepődtünk a híren. Stütz tanár úr is nagyon büszke volt a csapatra, amiért ilyen jó eredményt értünk el. Átvettük az oklevelet, a kupát, majd ettünk és ittunk egy kicsit. A nagy ünneplésben észre sem vettük, hogy szalad az idő, hamar eljött a búcsúzás pillanata az állomáson. Amikor ezt szomorúan megtettük, és megbeszéltük, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot, felszálltunk a vonatra, és megállíthatatlanul robogtunk Budapest felé. Szinte megállíthatatlanul… Szombathelyen ugyanis vágányzár miatt fél órával hamarabb indult a vonat, mint ahogy azt eredetileg tervezték. Így egy lassabb vonattal kellett utaznunk, ráadásul még a kalauzzal is konfliktusba keveredtünk, de még mielőtt kihívta volna a rendőröket, megvettük a pótjegyet. A fáradt győztesek végül fél nyolckor érkeztek meg a keletibe.
Kísérő tanár: Stütz Leopold
Résztvevő diákok: Ackermann Ádám, Csiki Kitti, Csomor Veronika, Kovács Soma, Láng Dominik, Mirza Shokooh, Szabó Dániel
Kovács Soma
Venimus, vidimus, vicimus!
Als uns Herr Stütz vor ein paar Monaten fragte, ob wir an diesem Wettbewerb teilnehmen möchten, waren wir ziemlich unsicher. Noch unsicherer waren wir nach der ersten Vorbereitungsstunde, weil er uns sehr viele neue Informationen gab. Ab dann trafen wir uns jede Woche; er bereitete uns für den Wettbewerb vor. Wir lösten komplizierte Aufgaben und lernten neue geometrische Sätze. Trotz der vielen Vorbereitungsstunden waren wir am Sonntag in der Früh ziemlich unsicher, als wir uns am Bahnhof Keleti trafen. Bei der Hinfahrt lösten wir ein paar Aufgaben, wir wiederholten alles, was wir gelernt hatten. Schließlich kamen wir in Leibnitz an, wo wir im Rahmen eines Abendessens in einem Buschenschank die österreichischen Schüler kennenlernten, bei denen wir später schliefen. Die Stimmung war sehr gut, alle hatten eine gute Laune.
Am nächsten Tag trafen wir uns in einem Raum der Schule. Nach einer kurzen Anweisung begann der individuelle Teil des Wettbewerbs. In zwei Stunden mussten wir vier komplizierte Aufgaben lösen. Die Zeit und die Antwortmöglichkeiten wurden immer weniger. Schließlich war die Zeit um, aber alle lächelten, weil wir wussten, dass wir ein Paar Punkte geschafft hatten. Während der kurzen Pause bekamen wir Getränke und Sandwiches. Nachdem sich alle erholt hatten, begann die „Team-Competition“. Hier waren wir schon ruhiger, wahrscheinlich, weil wir wussten, dass wir zusammen besser sind. Unsere Laune wurde ein bisschen schlechter, weil die Aufgaben schwerer waren, als die Aufgaben der „Individual-Competition“. Wir konnten die vorher ausgemachte Aufgabenverteilung nicht einhalten, alle versuchten alle Aufgaben zu lösen. Die Aufgaben waren schwer, aber langsam lösten wir die erste Aufgabe, das machte alle glücklich. Jeder gab sein Bestes, wir nutzten die Zeit bis zum letzten Moment aus, aber schließlich konnten wir alle Aufgaben zumindest teilweise lösen.
Um uns zu erholen, aßen wir in einem Restaurant. Nach dem Essen begannen die Lehrer die Aufgaben zu verbessern, und die Schüler fuhren nach Graz, um die Stadt anzuschauen. Wir gingen durch die Stiegen auf den Schlossberg hinauf, wo wir Eis aßen und herumspazierten. Später gingen wir in ein Einkaufszentrum, wo wir in einem Buffet rasteten. Als wir nach Leibnitz zurückkamen, erwartete uns Herr Stütz mit einem Lächeln, aber trotz der vielen Fragen sagte er uns nicht, wer der Sieger war. Am Abend waren wir Kegeln, es herrschte eine gute Stimmung. Nachher gingen wir nach Hause, alle warteten schon auf die Siegerehrung.
In der Früh trafen wir uns wieder in der Schule. Als alle ankamen, versammelten wir uns in einem Raum, wo ein ungarischer Schüler auf der Gitarre, und eine österreichische Schülerin auf dem Klavier spielten. Dann begann die Siegerehrung. Zuerst wurden die Ergebnisse der „Individual-Competition“ bekanntgegeben. Ackermann Ádám und Láng Dominik bekamen eine Anerkennung. Mirza Shokooh, Csomor Veronika und Kovács Soma wurden mit Bronze, und Szabó Dániel mit Silber ausgezeichnet.Am meisten jedoch freute die ganze Gruppe, dass eine ungarische Schülerin, Csiki Kitti den ersten Platz erreichte und Gold bekam.
Nach einer kurzen Rede kamen die Ergebnisse der „Team-Competition“. Zuerst verstanden wir das Ergebnis gar nicht, aber als es wiederholt wurde, sprang die ganze Gruppe auf. Alle jubelten, weil die Österreichische Schule Budapest nach sechs Jahren zum ersten Mal den ersten Platz erreichte. Herr Stütz freute sich riesig, er war sehr stolz auf die Gruppe. Wir bekamen die Urkunde und den Pokal überreicht. Danach aßen und tranken wir ein bisschen. Wir waren sehr froh, wir bemerkten kaum, wie schnell die Zeit verging. Bald mussten wir uns auf dem Bahnhof verabschieden. Als wir das traurig taten, stiegen wir ein, und wir fuhren unaufhaltbar nach Budapest zurück. Fast unaufhaltbar… In Szombathely fuhr wegen einer Fahrplanänderung unser Zug eine halbe Stunde früher als erwartet weg. Deshalb mussten wir einen langsameren nehmen, aber unsere Fahrkarten waren nicht gültig. Die Schaffnerin sagte, sie würde die Polizei rufen, deshalb kauften wir die Zuschlagskarten. Schließlich kamen die Sieger um halb acht am Bahnhof Keleti an.
Lehrer: Leopold Stütz
Schüler: Ackermann Ádám, Csiki Kitti, Csomor Veronika, Kovács Soma, Láng Dominik, Mirza Shokooh, Szabó Dániel
Kovács Soma